Coleman közlegény megmentése
John Coleman, a clevelandi tűzoltózenekar tamburmajorja kissé elgaloppírozta magát. Kikacsintott Barack Obamára, az Amerikai Egyesült Államok új elnökére a beiktatása örömére tartott parádén. És ezzel súlyos bajt zúdított önnön fejére. A felvételek tanúsága szerint a renitens Coleman vonulás közben kitekint a beiktatott elnökre, biccent, illetve csippent a szemével és integet. A durva fegyelemsértésért felfüggesztették beosztásából.
Mi persze itt, messze a washingtoni parádétól, egészen más nézőpontból, már-már történelmi távlatból látjuk azt a bizonyos csippentést. Régóta tudjuk, hogy ember és politikus között a beszéden kívül létezik más, fontosabb testi-lelki kapocs is: a kacsintás. Mi fél csippentésekből is megértjük egymást. Régi szemcsippentő nemzet vagyunk. Csak itt fordítottak az irányok. Mifelénk sosem volt divat a vezetésre kacsintgatni, hunyorogni semmilyen időben. Ezt azért jól megtanultuk. Nem lehetett az ilyesmiből jól kijönni. Ellenben a vezetés gyakorta csippentett és csippent ma is rá az alantasokra: ugye, mi jó barátok vagyunk?
Már Árpád elkezdte, amikor letelepítette itt a magyart, Szvatoplukra kacsintott, amikor hazát vett egy négylábúért. Kacsintottak, hogy jó lesz a letelepedés, a sámánok helyett a keresztény papok, a törzsfő helyett a hűbérúr, a rablás helyett a feudalizmus. Kacsintottak, hogy megállítjuk a tatárt, a törököt, a labancot és a muszkát. Míg aztán a huszadik század olyan sűrű pillogásokkal telt el, hogy egyebek közt két világháborús pusztítás lett a következménye.
Nálunk eleve minden kacsintós. Az ilyesféle pénztárcán kívül mi fejlesztettük ki a kacsintós demokráciát is. Ami majdnem olyan volt, mint az igazi, ha kicsit hunyorogva, messziről néztük. S ha a szemcsippentő tribünről ránk kacsintottak, tudtuk, mit hogyan kell érteni, hiszen a nagy baráti szem a szomszédból mindent lát, s jó elkerülni összevont szemöldökét.
A továbbfejleszett új demokrácia is állandó hunyorgást hozott. Szociális piacgazdaságot építünk, leraktuk a kapitalizmus alapjait, persze, csak aztán el is loptuk. Annyi kacsintás, mint itt az elmúlt évtizedben volt, egy külvárosi bordélynak is tiszteletére vált volna. Engem akarj, és minden kívánságodat teljesítem. Jóléti rendszerváltás és szociális népszavazás. Jó lesz neked, te isten, te vad tigris - csak ne gondolkodj, hogy hogyan és miből, mert ez jár neked és semmit se kell tenned érte.
Amerikával ellentétben nálunkmég mindig szeretik a kacsintást. Úgy látszik, mi ilyen hunyorogva vezetett nemzet vagyunk. Homályos látással. Talán ezért van, hogy mindig rossz irányba indulunk. Tévelyegve és botorkálva. S ezért tudnak olyan könnyen megvezetni minket. Mert nem is igazán akarjuk kinyitni a szemünk. Pedig a látványpékséggel nem lehet jóllakni. Szemet hunyni, hályogot növeszteni – legfőképp a saját ostobaságaink, gyávaságaink előtt – a legönnyebb. Pedig csak ki kéne nyitni. És nem a szájat.