Yſa pur eſ chomuv uogmuc: Reform lamentálás
Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk: biza por és hamu vagyunk. Mennyi malasztban teremté eleve az úr a mi ősünket, Ádámot, és adta vala neki Paradicsomot házává. És minden Paradicsomban való gyümölcsöktől monda neki élnie. Csupán tiltá őt egy fa gyümölcsétől. A reformfa kísértő gimilcétől.
A Halotti beszéd ideje nincs még azért itt, de az Ómagyar Mária-siralom lemezén egy ideje már megakadt nálunk a tű. A 13 századi magyar nyelvemlék szövegét a mai napig érthetjük, szókincsét használjuk. Talán nem véletlenül. A sirámokban történelmileg jók vagyunk.
A reformokat meg kell lépni. A reform már csak ilyen fitness lépcsőzés. A reform nem lehet népszavazási kérdés, mert ha nem lépjük meg őket, akkor végünk mondotta Gyöngyösön Demján Sándor. A Vállalkozók Országos Szövetsége (VOSZ) ügyvezető elnökének nincsen igaza, itt bármiről lehet népszavazni, ha a kutyaszorítóba került Alkotmánybíróság így véli legcélszerűbben áttolni magáról a felelősséget. Rosszak voltak a kérdések. Az pedig nem úgy van, hogy az állam intézményei épp arra valók lennének, hogy rossz kérdésektől megóvják a népet. Nem, itt mindenki a kedvére játszhat. Senkinek nem veszik el az örömét. Igazi barátságos kuckó a miénk.
S az se igaz, hogy ha nem lépünk a reform ütemére akkor végünk, mert több mint másfél évtizede csak hegedülünk, hegedülünk és össze nem dülünk, semmi baj nem lett belőle eddig. Most azt mondják, hogy tényleg nagy a romlás és a világ is a fejünkre rogy. De annyi mindent mondtak már. Mégis megvagyunk. Majd csak megleszünk valahogy. Államcsőd, ugyan, ugyan. Az állam a legjobb fejőstehén, egyetlen nagy duzzadó tőgy, a legjobb munkaadó és adós, ezt Demján Sándor is tudja, ha mástól nem, legalább az elmúlt évtized jól sikerült állammal kötött saját üzleteiből.
A szlovák példa megint kicsit sántít, Szlovákia az Európai Unió munkanélküliségi szégyenlistájának egyik folyamatos éllovasa, súlyos szociális problémákkal, ahol a népesség túlnyomó részének életszínvonala stagnál, illetve csak kis mértékben növekedett még az elmúlt sikeres bezzeg időszakban is. S ahonnan – talán nem véletlenül– a népesség arányához viszonyítva az egyik legtöbben választották a távozást (a hozzánk ingázást is) a külföldi munka érdekében az érintett kelet-európai országok közül az uniós tagságot követően is. Viszont nálunk azért mindenkinek csurran-cseppen valami. Nem is igen tolongtunk a külhoni munkavállalóknál, még más megyébe se nagyon merészkedünk át.
Igaz, eurójuk van. Aminek forinthoz viszonyított vásárlóere mintegy harminc százalékkal nőtt az elmúlt pár hónapban. Vakszerencse, jókor voltak jó helyen. Igaz, megcsinálták a reformot, igaz, hogy bele is bukott az a kormány. Nálunk viszont ebbe legalábbis eddig egyik kormány sem akart és akar belebukni.
És akkor is okos, tehetséges és szorgalmas nép vagyunk. Vagy ha nem, hát legalább por és hamu.