Európa nagybetege a boncasztalon
Mély árkot ástunk magunknak, sok rossz döntés született, de rendbe tesszük a dolgokat, kilábalunk, nagyobb jólétben és egységben, és azt hiszem, a rendszerhibákkal szemben védettebben. Mélységes igazságokat tartalmaznak a fenti sorok. Csak sajnos nem Magyarországon hangzottak el, nem magyar szájból, ugyanakkor nem teljesen tőlünk függetlenül. Barack Obama ugyanis a saját problémáikról szólva ültette ismét szégyenpadra hazánkat.
A feltörekvő gazdaságok, köztük Magyarország és Ukrajna problémáit említette az amerikai elnök, amikor a globális pénzügyi válság nemzetközi következményeiről beszélt a Fehér Házban. A fő téma a nemzetközi gazdasági válság leküzdése volt, s ennek kapcsán jegyezte meg a jelenlegi egyetlen szuperhatalom vezetője: meg kell gátolni, hogy azoknak a problémáknak, amelyek a feltörekvő országokban, mint például Magyarországon vagy Ukrajnában jelentkeznek, legyen olyan nagy tovagyűrűző hatása, amely eléri az ő partjainkat. Világos beszéd.
Felhúzhatnánk persze erre az orrunkat, hogy az egész gazdasági világválság az ellenőrizetlen, kapzsi amerikai pénzügyi rendszer felelőtlensége miatt robbant ki, és hullott a mi nyakunkba. Milyen jogon mutogatnak és lőcsölik ránk, s neveznek távol tartani kívánt vagy gyámságra szoruló rémnek? Hát csupán azért, mert nálunk a válság csak fölerősítette a saját bűneinket és még jobban megmutatta kiszolgáltatottságunkat. Manapság Magyarország Európa beteg embere, és velünk ijesztgetik, mint a felelőtlen államok mintapéldájaként az egész sárgolyó országait. Azt akarjátok, hogy úgy járjunk mi a magyarok!? Nem!
Pedig sajátos magyar út nincs, pontosabban van, de az azért mégsem magyarfüggő, hogyha a felelőtlen, ingyenélő, gyáva, korrupt és tolvaj szinonimákkal írható le. Bizony: mély árkot ástunk magunknak, sok rossz döntés született, de ezeket a rossz döntéseket mi elvártuk, sőt kiköveteltük magunknak. Jó volt. Igen, így jutottunk oda egyebek közt, hogy alig-alig van már törvényesen dolgozó, adófizető eltartó ebben az országban.
Pedig a tennivalók listáját évek óta mindenki ismeri (2005-től vagy négy-öt átfogó független szakértői tanulmány készült e tárgyban): nem is vállalta föl, tette magáévá – még részleteiben sem – egyik politikai erő sem. Ha emlékszünk még a 2006-os választási kampány durva ígérgetéseire, s a világ egyik legrosszabb és leghazugabb kampányára: a rosszabbul élünk című kesergőre. Épp amikor – a mesterségesen generált – magyar fogyasztás még soha nem látott magasságokban dübörgött. Ennek árát lassan meg kell majd megfizetni.
Pedig a lecke adott. És nem is vita tárgya. A haszontalan foglalkoztatási és képzési rendszer átlakítása. Egészségügy: vizitdíj, napidíj, kórházak és kórházi ágyak számának csökkentése, gyógyszerkiadások visszafogása. Oktatás: iskolák, főiskolák-egyetemek összevonása, illetve megszüntetése. Csak így érhető el a minőség és a teljesítmény az előbbi két fontos rendszerben. Csak így lehet követelni és megfizetni a jókat. A korrupt leszázalékolási és nyugdíjrendszer reformja, a szociális és az adórendszer átlakítása, a bürokrácia, az állami és önkormányzati szféra, az állami vállalatok támogatásának leépítése. Ezzel szemben borúsak a gazdasági-pénzügyi kilátásaink, gigantikus az államadósságunk. Az uniós forrásokat nyom nélkül föliszza a magyar ugar. Szétfolynak műkörömépítő tanfolyamokra.
Szó sincs itt arról, hogy rendbe tesszük a dolgokat, kilábalunk, nagyobb jólétben és egységben, és a rendszerhibákkal szemben védettebben élhetünk majd belátható időn belül. Segíteni is csak azon akar és tud a világ, aki maga is tesz érte valamit. Mi eddig az újabb pénzkérésen kívül, semmit. Pedig, amit meg kellene tennünk, de magunktól tenni nem akarjuk, arra a körülmények kényszere szorít majd rá bennünket. De az sokkal fájdalmasabb lesz.