A disznó beláthatatlan méltósága
Nem értékeljük kellő helyén az állatok nyújtotta perspektívákat. Pedig sokat tanulhatnánk tőlük. Nagyon rosszul fogtak neki a dolognak példának okáért azok, akiket jegyzői tintézkedéssel tiltottak el a disznódemonstrációtól. Márpedig az tudnivaló, hogy demonstráción csak kellő ideológiai elő és felkészítés után vonulhat fel egy coca. Különben kész vesszőfutás az egész. Még akkor is, ha már átesett a tűzkeresztségen a forradalmi malac és úgyszólván vérében van a politikai küzdelem minden csínja és bínja.
Pláne nem szabad levágásra érettként emlegetni, s hamarosan eljövendő szomorú sorsával példálózni a küzdőtárs politikai szereplő előtt. Olyan modortalanság ez, mint akasztott ember házában kötélről beszélgetni. Bár az is igaz, már a nagy teoretikus is megmondta: a forradalom felfalja gyermekét. Nem, kiáltsuk egyként: lemondunk a közéleti kannibalizmusról, egy szebb és boldogabb közös jövő érdekében.
No, de mifélék is lehetnének ezen szebb, közös és boldogabb jövő érdekében megtett út állomásai? A közéleti képviseletre, a politikai munkára való felkészülést mindeképpen lehetőleg a legifjabb korban tanácsos elkezdeni. Ennek persze lehet egyik rögös útja rögtön a mélyvízbe való vetés is. De ezzel gyakorta épp az ellenkező hatást érhetjük el, mivel malackánkba már első pillanattól fogva beoltjuk a zsúfolt üléstermektől, az üres frázisoktól, illetve a szónokok lábaitól és ülepeitől való páni félelmet. Noha ebben a közegben éppen úgy kellene majd lubickolnia – nem túlzás– , miként halnak a vízben. Ha nem az olcsó és pillanatnyi futó érdek mozgat, sokkkal jobb és hatékonyabb módszerek is léteznek arra, hogy igazi hosszú távú hasznos szövetségest nyerjünk meg magunknak.
Mert erről van szó. Vállt a vállnak vetve, együtt menetelve a jövő felé. Hogyan juthatunk a cél és a hozzá vezető út közelébe? Csakis tudatos neveléssel és fölkészítéssel. Hatékonyság és összeszedettség, ezek legyenek a kulcsszavaink. A disznótársunk a kezdetektől fogva szoktassuk rá a figyelem összpontosítására. A malacka először csak a politikai vitaműsorokat nézze velünk együtt, azután ha rákapott az ízére, jöhetnek a híradók s végül a parlamenti közvetítések. Fokozatosan adjuk a csülkébe a különféle szekértáborokhoz tartozó lapokat és kiadványokat, s végül vezessük be az interaktív politizálás rejtelmeibe. Hagyjuk lubickolni az internet ólmelegében és röfögni az elszánt kommentelők kondájában. Megláthatjuk: hamarosan magénak érzi majd ezt a világot.
S egy-két jól elhelyzett, megválasztott disznó a magas polcokon vagy a parlamentben tényleg sokkal többet tud majd ügyünknek használni, mintha kampánygyűlés keretében föloszlatott önmagával táplálná a mozgalom résztvevőinek lelkesedését. De hogyan legyen a közjó és közakarat megtestesítője, ha nem kapott példás felkészítést.
Lebegjen szemünk előtt az antik példa: mert ne felejtsük el, Rómát is a gágogó ludak mentették meg a gallok támadása elől. Igaz, akkor még nem érvényesülhetett kellően a libatömés elleni nemzetközi öszesesküvés aknamunkája. De persze náluk is akadtak azért hibák, Caligula császár egy lovat nevezett ki konzullá. Értik!!? Egy lovat! Micsoda skandalum! Hát nem akadt ott egyetlen rátermett disznó sem?