Morbus hungaricus
A magyar betegnek nem az a legfőbb baja, hogy ezeregy kórság nyomja. Hanem hogy nem érzi magát betegnek.A magyar beteget lázrohamok gyötrik, nincs eszméleténél és félrebeszél, állítják az ágya körül tüsténkedők. Hogy ezek orvosok vagy halottkémek, azt egyelőre még innen nem látni pontosan. Állapota folyamatos altatást és áltatást kívánt hosszú ideig. Orvosai szerint, aki jól éltek eddig a betegből, beszámíthatatlan, ezért az elmúlt két évtizedben is szüntelenül kábították, kezelték félre. Sokan még most is az utóbbira gyógymódokra esküsznek.Pedig lehet, hogy a keserű csöppek előbb segítettek volna. Láthatóan még mindig, válságban is, nagy a kísértés arra, hogy cukros ígéretek és blöffök kakaós pirulái és labdacsai formájában érkezzen a javulás. Ha az orvos nem tudja, vagy nem találja rögvest a válságos állapotú beteg fertőzésének kórokozóját, nem képes azonosítani és célzottan kezelni, akkor a lehető legszélesebb hatókörű antibiotikummal próbálkozik. Így a szórásba nagy valószínűséggel a megbetegedésért felelős baktérium is bekerül, s a beteg fölépülhet. Ez az életmentő kezelés. Sokkterápai. Szükséges rossz. Megszorítás.
Csakhogy a gyógyászat nagy hatású kampányfegyverének komoly ára és kockázata van. Elkényelmesíti a gyógyítót, aki valódi megoldások helyett könnyebb kézzel alkalmazza ezt a hatékony (látszat)fegyvert minden olyan esetben, amikor esetleg már nem is lenne rá szükség, vagy másféle terápia lenne indokolt.
A kampánygyógymód alkalmazása elvezethet egy-egy betegség látszólagos fölszámolásáig, miközben nagy veszély magára az egész szervezetre. Gyöngíti az organikus rendszer védekezőképességét, elpusztítja az éltető segédbaktériumokat, ráadásul elősegíti az új és még újabb, az eddigi gyógyszerekre már teljesen immunis, érzéketlen, radikális és szélsőséges, fertőzőképesebb és veszélyesebb kórokozó törzsek láthatatlan kialakulását. S ha tényleg itt a baj, már nemigen marad mihez nyúlni. A gyógyításhoz persze elkerülhetetlen a pontos diagnózis, a kórisméhez a kórtörténet és kórelőzmény. Az anamnézis. A visszaemlékezés, az ok és okozat, a beteg múltjának és jelenének pontos feltárása.
Ám ehhez a pácienst föl kell ébreszteni, partnernek, egyenrangú konzultatív félként kell kezelni, hiszen az ő aktív együttműködése nélkül nincs hatékony gyógymód és valódi gyógyulás. És a páciensnek is szembe kell néznie helytelen, a betegséghez vezető életmódjával és magatratásával. Sokáig az amnézist, az öntudatlan kábulatot fokozó szerek adagolása folyt. Így a beteg az okokat és a megoldást is magán kívül kereste. Állapota nem volt súlyos, csak reménytelen.
Most abban bízhatunk, hogy a nagy válságharsonáktól nem függetlenül ugyan, de megindult a lassú ébredés a mélyaltatásból. Miközben a könnyű és fájdalommentes terápia ígéretének masszív kómája még itt van a kezelőlapon.