Fölszállt a bűzös füst
Két dolog nincs: idő és hitel(esség). Javítok. Három dolog ami nincs: idő, hitel és bizalom. Négy dolog ami nincs: idő, hitel, bizalom és közmegegyezés. Pusztán ez a négy dolog kell most az eredményes kormányzáshoz. Az olcsó népszerűség az, amire egy kormánynak utoljára szüksége van. Mégis, hogy-hogy nem eddig mindegyik ezt az egyet hajszolta.Egyetlen dolog ami viszont állandó: az orrfacsaró bűz. A nyitva felejtette árnyékszék szagát lengeti a szél régóta. Kormányról kormányra. Olykor nem venni annyira észre, mert van ingyen pénz, cirkusz és kenyér. A kábítás ideiglenessége. Most megint fölszállt kicsit a büdös füst. A konklávé konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal döntött, a vörös bíborosok a kékek ellenében megválasztották az új, ideiglenesen a székében állomásozó szentatyát. Aki magára veszi az összes bűnöket és bűzöket. Vállalta, hogy az elszabás következményeként - melyben neki is van némi része - a hátra lévő jó kilenc hónapig kihordja az országot. Amely inkább teher lesz, mint áldás.
A megválasztott elmondta a városnak és a világnak, Urbi et Orbi, hogy csupán rövid időre jött, tüzet oltani, válságot kezelni, jobb híján. Az előrehozott valami helyett. Nem ígért mást, mint kevesebb bért, több verítéket és sósabb könnyeket. Azt ugyan mindenki régóta érzi, hogy büdös van. Csak mindenki úgy érzi, hogy a másik miatt. Hogy az menjen ki, húzzon el innen, lépjen le. S akkor marad az ibolyaillat, tömjén és mirha. Miközben régóta mind nyakig ülünk benne és még kenjük is szépen egymásra. Így nem is igen van előre. Most megint fölszállt kicsit a büdös füst. És látni engedte, hogy nincs ártatlan, rózsaillatú ember ebben a magyar bokorban. Se a nagy házban. Se azon kívül, az utcán még úgy se.
Igaza van,Sólyom államfőnek abban a korábban kinyilvánított és a kormányfő-váltáskor megerősített elvi álláspontjában, amely szerint a szükséges távlatos intézkedések miatt előrehozott választásokra és szélesebb társadalmi támogatottsággal bíró kormányra lenne szüksége az országnak. Csakhogy a politikai piacon résztvevő versenytárs épp a szélesebb társadalmi támogatottság miatt nem törődik azzal, legalábbis nem fedi fel az igazságot teljes valójában, hogy miként is gondolja azokat a bizonyos szükséges és fájdalmas távlatos intézkedéseket. Hanem inkább az olcsó népszerűséget meglovagolva folyton a fájdalommentes, könnyű megoldások ígéretével kecsegtetnek.
Vagy tudják, de nem mondják. S akkor félrevezetik a választókat, aminek következményével szembesülve a hatalomban sem lesz meg az az oly annyira szükséges széles társadalmi támogatás az áhított lépésekhez. Vagy maguk sem tudják, hogy mit is kellene tenni. Akkor pedig hogyan is állhatnának a kormánykerék mellé? Egyelőre abból élnek, hogy másiknak dögletesebb, riasztóbb a szaga. De a széljárás könnyen fordulhat. Vagyis megint csak a büdös terjeng tovább.
Mindebből annyi szűrhető le, hogy mindegyik szereplő nagyon szereti és megszokta ezt a bűzt. Ragaszkodik hozzá, illetve szeretne még és újra tapicskolni benne. Talán mert a pénznek szerencsére nincs szaga.