Kincsem park: Justice for Hungary!
Ilyen a mi szerencsénk. És a patás Trianon kísértete járja be ismét Európát. Van végre egy lovunk. Csodaló. Mit van!? Tündököl! Nem is ló, határok alatti és feletti nemzetegyesítő. A mi nemzeti Túladagolásunk egy valóságos nemzetek feletti szivárványos koalíció. Ez a négyéves telivér csődör, aki nem veszített még versenyt, ír-angol származású, francia-belga zsokéval, szlovákiai magyar gazdával, hazai színekben. Kincsem és Imperiál utóda.Válságtapasz a lélekre a nehéz időkben. És akkor tán utoljára fut nálunk, amikor összeomlik a fogadási rendszer. Egyszer kapjuk ki igazán. Aranycsapatunk már rég nincs. De itt az aranyló. Úriember persze nem csibész, biztosra nem fogad. De nálunk mindig, mindenki biztosra akar menni. És sokat akar nyerni. Kevés kockázattal. csakhogy akkor Overdose ellen kell tenni a téteket. Hát igen, a nemzeti kebel büszkesége kontra az ellene való nyerés kicsiny esélye, ám kitűnő tétaránya.
De nem akarok lovat adni senki alá. Szép nyelv a magyar. Szép lovas. Nyelvében él a csak nyelvileg lovagló nemzet. Üljünk föl egy pillanatra a magyar póni, hucul - kis, tengermentes földközeli nemzetről van szó - hátára. Lovat egyáltalán annak lehet alája adni, aki tud, képes mit kezdeni a lóval, megülni, szőrén-szárán, nyereggel. Senki alá nem lehet négylábút terelni azzal, hogy uram bocsá átessen a ló és saját túlsó oldalára.
Vagyis adni lehet, de csak kitolásból, nem féltésből. Aki nem bírja, menthetetlenül leesik. Éppen fordítva van minden e lóval. Nagyon is hiányoznak a megülhető lovak a mi hazai életünkből. Amikor szeretnénk végre egyszer nyeregben érezni magunkat. A mi büszkeség ménesünket rég virslibélbe töltötték. Az objektív szükségszerűségnek öltözött bírálatok suhogásai közepette egy kis szolid nyerítésre vágyik az ember.
De szegény magyart még az ág is húzza. A veretlen magyar csodaló a minap utcahosszal nyerte az érvénytelenített futamot a világ egyik legnagyobb sprintversenyén. Ám hiába iskolázta le irgalmatlan előnnyel a magyar csődör a nemzetközi mezőnyt, az egyik ló beragadt a rajtgépbe, a rendezők pedig visszastartot rendeltek el. A mi lovunk viszont tisztességgel végighajtotta a távot, és győzött. Tudjuk, ha végre győz is a magyar, akkor is elgáncsolják, jön a nemzetközi ármány, összeesküvés. Még ha Túladagolás angol telivérként akcentussal töri is a magyart, akárcsak külföldi hajtója. Justice for Hungary!
De mégis arra azért jó az ilyen külföldi futam, sajnálatos beragadás ide vagy oda, mert legalább valódi versenyt látunk. Vagy legalábbis fogalmunk lehet róla, hogy milyennek is kellene lennie egy futamnak. Nem a hazai lábvíz. Mert mifelénk a verseny mostanság abból áll, hogy a különféle színű párttrénerek kijönnek a zöld gyepre, és - verseny helyett - beszélnek, nagyokat nyerítenek. Dicsérik a saját (nem létező) csodalovukat, és szidják a másikét, a patás ördögöt, mint a bokrot.
Ígérnek fényes lószerszámot minden derék lófőnek. Emelt zabadagot. Harsogó zöld gyepet, fényes kék eget. Miközben közel s távol egy fia konkrét versenyző lovat se látunk, de még egy derék virslipótló gebét se. Verbálderbi zajlik. Szófuttatás. Pályaködösítés. Lehallgatót építenek egymás patkójába, miközben a parlamenti patkóba aludni járnak. Ettől a magyar derbitől már teljesen túl vagyok adagolva. Életünket és vérünket igen, de zabot azt nem. Az már el van magánosítva.
Igazságot Magyarországnak! Overdose, ki vagy a menetben, szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te futamod; legyen meg a te akaratod, miként a menetben, úgy a derbin is. A mi mindennapi nyerésünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi esélyeinket, miképp mi is megbocsátunk az ellenünk fogadóknak. És ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a rossz oddszoktól. Mert tiéd a gyep, a vágta és a dicsőség mind örökké. Ámen!
Alig használt, bejáratott Overdose-unkat magyar euróra, nagy összegű kedvezményes kölcsönre, Marshall-segélyre cserélném. Ajánlatokat a kiadóba: minden túladagolás érdekel jeligére.