Bajnai Waterloonál
Gyorsan elérkeztünk hát az új kormány Halálcsillagjához, a fenyegető ingatlanadóhoz, pontosabban annak tervezetéhez. Még pontosabban a pontosítás alatt lévő vagyonadó-tervezet tervezetéhez, melynek központi eleme az ingatlanadó. De ne beszéljünk a fehér elefántról, mert erre a magyar válaszópolgárnak idegenesen rángatózni kezd a feje. És az nem jelent jót.
Mindenesetre mérföldkőhöz érkezett alig egyhónapos Bajnai-kormány. A 13. havi nyugdíj és közszférajuttás elvételének keresztülvitele s az ötszázalékos áfaemelés keltette pöff alighanem észrevétlen lesz az ingatlanadóról szállingózó hírek keltette orkán erejű viharhoz képest.
Gyorsan leszögezném, az ingatlanadó nem rossz dolog, nem ördögtől való, azonban a napvilágra került formáiban egyszerűen nem alkalmas az eltitkolt, jelentős jövedelmek feltárására és megadóztatására. S főként nem alkalmas az államháztartásban tátongó lukak egyszerű befoltozására sem.
Az ingatlanadó lehet a Bajnai-kormány Waterlooja, El-alameinje. Ebben az ütközetben nem B. Gordon játssza Wellington herceget vagy Montgomery szerepét. Legfeljebb az egy darabig jól manőverező, szökevény kis korzikai vagy a sivatagi róka, Rommel múló dicsfénye hullhat rá. Hátország, megfelelő támogatás, utánpótlás és hadtáp nélkül, kisebbségben – egy ország ellen – ennek a kimenetele nem lehet kétséges. Az ingatlanadó lesz az a szirt, fok, amin a Bajnai-kormány kezdeti lendülete megtörik és visszahull. Maga mögött hagyva tízmillió potenciális ellenfelet.
Az aligha kétséges, hogy a kiszivárgott eredeti tervek és adótételek szerint nem lehet bevezetni az új ingatlansarcot. Lehet persze, hogy azt az eredeti elképzelés szerint se akarták: ez csak kiindulási pont, a kormányfrakcióval folyó tárgyalási stratégia alapja. Hogy lehessen honnan engedni, puhulni, érzékenyebbnek és szociálisabbnak mutatkozni. Nem tudjuk.
Az ugyanakkor tény, hogy a saját ingatlan a magyar polgároknak az a tyúkszeme – életük és küzdelmük fénypontja, értelme –, amivel a legnagyobb fájdalom okozható. Még a munkanélküliségnél is létezik ugyanis egy nagyobb félelem ebben az országban, az otthon elvesztése, a földönfutás, a hajléktalanság réme. Márpedig a sajátos magyar viszonyok közt úgy alakult ki, hogy itt az emberek többnyire egész élete, munkája a saját ingatlanban fekszik. Akár erőn felül, kölcsönből is. Erre ösztönözte őket egyebek közt az állam is. Meg a biztos fedél, otthon vágya egy bizonytalan világban. Legyen saját ingatlanod, tulajdonod, mert akkor vagy felelős polgár, aki gondosan építi jövőjét.
Közben pedig nem épített, építtetett az állam, akár az önkormányzatok támogatása által sem, kellő számú bérlakást. Hanem inkább a meglévőket is eladta, megvásároltatta a lakóival. Szabadult az ingatlanoktól, s a tulajdonosokra testálta azok fenntartási terheit. Nem csoda, hogy a többségnek szinte egyetlen értékes vagyontárgya a lakása. Magyarországon – Európában szinte egyedülálló módon – túlnyomó többségében saját ingatlanában laknak az emberek. Részben, igen, kényszerből. Ezért is szerfölött érzékeny a téma.
Ma pedig a hazai ingatlantulajdonosok többsége számára akár a havi egy-kétezer forintos adó kivetése is szinte teljesíthetetlen kötelezettségnek tűnik. Nem beszélve azokról az át nem gondolt érvekről, melyek a jövedelemadóból történő leírást említi, amikor az ország kisebbségének van csak állása, fizető munkája, s az is a munkanélküliség állandó rémével fenyegetett, nevetséges jövedelem. Ebben a helyzetben az elképzelt ingatlanadó alanyainak többsége számra szinte teljes megoldhatatlan feladatot jelentene annak teljesítése, ami végős soron gyorsan ellehetetlenítené a rendszert. Mindamellett igazságtalan is volna, mivel a korrupt és rosszul működő magyar közigazgatás hibáinak következményeit, terheit szétterítve az egész társadalmon, részben annak kárára szednék be a csalárd módon, az engedett visszaélések révén jelentős mértékben meggazdagodottak által ellopott pénzt. A gyakorlati megvalósítás, az adminisztráció költségét, az ingatlanértékelés és a piaci értékszámítás buktatóit most nem is említjük.
Több forgatókönyv is elképzelhető. Valami ilyesmi adó (ha nem is ezen a néven) mindenképp lesz. A bevezetése csendben elszabotálódik majd a bürokrácia útvesztőjében, a bevezetéstől a választásokig hátra lévő fél évben. A készülődő új hatalom pedig már kinyilvánította: törli a programot, Úgyhogy: kár minden felesleges belefektetett energiáért.
Nem lesz semmi, a Bajnai-kormány visszavonul – esetleg lemond. (Utóbbi kevéssé valószínű.) Vagy a bevezetésre kerülő ingatlandó teljesen fölpuhul, erodálódik, eltűnik. Mint az általa utolérhetővé álmodott vagyonok sora ebben az országban.


2009. 05. 14., 10:48
Nekem az a kérdésem, ha kimegy a becsüs a nagy házhoz, és megállapítja az értékét, akkor már miért nem tudja mellé tenni az adóbevallást? Egyből kiderülne a turpisság. Vagy el akarják kerülni az eltitkolt nagy jövedelmek megadóztatását?
Volt valahol egy cikk a pénzügyminiszter házáról. Állítólag 400 milliót fog érni, ha kész lesz. Annak az ingatlanadója (a tervezett 0,5 % esetén), havi 166 ezer Ft lesz, miközben az általa bevallott hitel havi törlesztője 1,5 millió felett van! Vagyis 10-szer annyit kifizet a hitelre, akkor mit hoz be ez a pénz?
(Nekem 36 ezr Ft havi törlesztőrészletem van, a mellé a 3 ezer Ft ingatlanadó, hát, nem ebbe rokkanok bele. Egy nap fekete munka és megvan ez a pénz)
A bérlakásokkal meg az a probléma, hogy sok a bérlet. A hitel még több, nem tudom, egyesek miért írnak olyan hülyeségeket, hogy az albérlet annyi, mint a törlesztő. Egy 10 milliós lakás törlesztője 65-70 ezer Ft, de 40-ért már albérletbe megkapod.