A Nagy Bajuszválság avagy Bokros Lajos a nyúlgáton
Elmúlik ez is. Mint minden. Azután nyuszi, nyuszi rokonsága, üzletfelei és szakértői elmondják, hogy ők megmondták. Már régen. És pont úgy és akkor, amikor és ahogyan történt. Lényegtelen. Egy, ami érdekel, a sehova sem vezető politikai homokozó miatt a Magyar Köztársaságnak megint a nyílt tengeren veszteglő hajója lassan tovább süllyed. Süllyedünk, az eresztékek esnek széjjel, dől be a víz mindenütt, cápák köröznek a hajó körül, miközben a kapitány meg az ellenkormányos, plusz a legénység agy nélküli életet élő része azzal van elfoglalva, milyen színű lobogót is kéne felvonni. Semmilyet.
Mintha nem lenne ettől sokkal fontosabb dolgunk. Például a lehető leggyorsabban elevickélni valahogy, ha még egyáltalán tudunk, e ronccsal, egy legalább védett kikötőbe, ott aztán szárazdokkba a dereglyével. Tessenek generálozni, nagyjavítani, megszorítani, megreformálni közigazgatást, nyugdíjrendszert, oktatást, egészségügyet, mi meg majd jajgatunk kicsit hozzá, ahogy kell, mert e nélkül hamarosan itt mindannyiunk közös hullámsírja lesz.
Tegye a mostani kormány még a dolgát, ez a munkája. Dolgozzon végre, küzdjön ezért az országért. Az ellenzék is tegye a dolgát, valódi reformötletekkel, javaslatokkal bombázza a hatalmat, hogy ki se látsszon a megvalósítható alternatív programok alól. Persze utóbbiakat nehezebb véghezvinni, mint hagymázas programokról mantrázni, vagy százezernyi gumiember előtt elbüfögni a szokásos mázsás sületlenségeket. Rosszabbul élünk végre most már, ugye? Nézzünk szét ebben a cirkuszban, csodáljuk majd meg a gödör alját. Mert ez még nem az.Jönnek az álmok álmodói, a politika garantáltan üres, kalóriamentes Kánaán fitneszmenüvel, de nem álmodják el előlünk a rémálmainkat.
A bosszúálló, vérengző nyúl szerepében Bokros Lajos. Ő már annak idején csengetett picit. Ő, aki évek óta túráztatja a reformgenerátort, aki igyekezett kifejleszteni a vállról indítható, közép hatótávolságú kritikus tömegű reformok csodafegyverét. A képesített válságkezelő, a fenntartható fejlődés jedi lovagja. Amíg az emberek a pénztáraknál szavaznak és a szabadság kis köreivel a gyomrukban új népi kezdeményezéseket fogalmaznak, a politikusok a saját keserű levükben főhetnek. A Bokros Lajosról elnevezett pálinka nem csak bujdokló, adóeltitkoló lakosságnak okozna alig kiheverhető delíriumot. Az egykori pénzügyminiszter különleges italkompozícióját dolgozószobája faláról lekapart kénből, elégetett állampapírok hamujából, valamint hiábavaló parlamenti vizsgálóbizottságok desztillált verejtékéből állította össze. Méregerős. Egy milligrammja képes országokat romba dönteni. Az egykori felelős államférfiú most már kifejezetten hajhássza a népszerűséget. Bekiabált 13014 pontja mellett megnyugtatja a polgárokat, hogy nem kell aggódni, így 40 év alatt sem zárkózunk fel a legfejletlenebb Nyugathoz se. Továbbá ésszerűtlen a magyar költségvetés, elodázhatatlan az adóreform, az egészségügy és az oktatás átalakítása.
Bokros tud valamit, egyszerűen leveszi az embereket a lábukról, azt húzza a fülükbe, amit azok hallani szeretnének, ugye: elszaladtak a bérek, eltűntek a lakossági megtakarítások. Feléljük a jövőt: a külföldi adósság nő, mert fogyasztásra fordítjuk a hitelt, és nem beruházásokra. És a közönség helyeslően bólogat. A gazdaság még ma is a ciklus elején kifizetett közalkalmazotti fizetésemelést nyögi. A fizetésemelés lehetett volna kevesebb, mint 50 százalék, de párosulnia kellett volna az oktatás, az egészségügy reformjával. Ebben az esetben emelkedett volna az ellátás színvonala is.
Valamiért az a gyanúm, hogy Bokros Lajos a magyar politikusok megmentője. A zsákos ember. Úgy kell nekik, mint egy falat kenyér. Mint a legkisebb Madárfejű Lajcsika a tornasorban, aki mellé minden hülyegyerek bátran odaállhat önbizalmat szerezni. Odaállnak a hasonlathuszárok, a ködfejlesztők, a sunyik, a zsebesek. Mi azért nem vagyunk ilyen rémesek, mint ez a Lajos. Aki a trambulinról, nagy ívben, szélesen, nyilvánosan, mindenki előtt, egyenest bele a medencébe… Hát igen, a vízen egyelőre ő sem tud még járni.
2009. 05. 23., 06:36
Hát most egyetértek veled, ellentétben a bankkártyás véleményeddel. Szeretem és tisztelem Bokros Lajost, csak sajnos kevésbé azt a pártot, amelyikhez csatlakozott. Illetve a párt is szimpatikus lenne, ha el tudnám feledni Dávid Ibolya ama mondását, hogy “nem szeretem a focit”. S aki tudja miről beszélek, azt is tudja, hogy nem a fociról van szó. Azt írod, hogy a kormány dolgozzon végre. Jómagam régen láttam ilyen gyorsan dolgokat nyélbe ütő kormányt. A szocialisták kellőképp “betojtak” végre, s próbálják nem akadályozni, Bajnai és társai úgy látom remekül “tesz rá”, hogy mit pampog a demagóg ellenzék. Visszatérve Bokrosra. Minden bizonnyal az EP választáson az MDF-re teszem a voksomat, no nem a miatt ami most zajlik az MDF-ben, mert az úgy nevetséges ahogy van. De Dávidnak vagy aki ezt kitalálta gratulálok, mert Bokros Lajos személye hozhat nekik EP listás szavazatokat, ahogy engem is az ő személye vonz, kevésbé az MDF.