Beérett az adóparadicsom
Kicsit nevetségesnek tűnt Simor jegybankelnök bajszának látványos ráncigálása, mogyorózása – melyben megvalósult a tiszta és feddhetetlen gráll lovagokból ál Nagy Népi Hurrál, jobb- és baloldal cinkelt egysége – a ciprusi nem offshore cégével kapcsolatos nem kisíbolt százmilliói miatt. A firtatás annyiban indokolt volt, hogy neki nem csak tisztességesnek, lépéseinek pedig törvényeseknek kell lennie, hanem annak is kell látszania. Míg például a közéletben és az állami szférában gyakorta elegendő csupán a látszat, még csak tisztességnek sem kell mindig mögötte lennie. De a kiszögellő csúcsot a szél is könnyen fújja.
Élénk vita folyik mostanában az úgynevezett adóparadicsomokról és az offshore cégekről. Magyarországon ebben a vitában a politikai célú manipulációk képesek felülírni a tényeket és a szakmai szempontokat. Azok az országok, amelyekben viszonylag alacsony a társasági nyereségadó, még nem minősíthetőek adóparadicsomnak. A szakértők szerint ha ez lenne a meghatározó, akkor Németországhoz és Franciaországhoz képest Magyarország is adóparadicsomnak lenne tekinthető, míg Magyarországhoz képest Írország lenne az. Az az állítás tehát, hogy a 10 százalékos társasági nyereségadó kulcs miatt Ciprus adóparadicsom lenne, hamis. Adóparadicsomnak az az ország tekinthető, amely tisztességtelen adóversenyt folytat, így például a külföldi befektetők odacsábítása érdekében, azoknak alacsonyabb adókulcsot kínál, mint a hazai cégeknek. További jellemző az adórendszer áttekinthetetlensége és az együttműködés, az adatszolgáltatás megtagadása más országok számára azok saját adófizetőiről, ottani üzleti tevékenységükről, bevételeikről, befektetéseikről, adóköteles jövedelmeiről. Ciprus esetében ezek egyike sem áll fenn.
Nézzünk szembe tényekkel és álljunk meg egy szóra. Mert nem ám Ciprus, a Kajmán-szigetek meg Barbados a legnagyobb adóparadicsom, hanem a miénk, ez itt. A 93 ezer négyzetkilométeres offshore köztársaság jellemezője az elmúlt húsz évben, hogy adórendszere átláthatatlan, követhetetlen, félévente módosítgatják a módosítások módosításait, amit aztán senki se vesz figyelembe. Az ilyen folyton toldott-foldott adórendszerrel péntekig sem lehet előre tervezni, nem még hogy szilárd alapon álló ötéves üzleti terveket készíteni. Igaz viszont, hogy állandó és biztos jövedelmet nyújtja a könyvelők, adótanácsadók, képzőcégek hadseregének. Az ő munkájuk, úgy tűnik, a legbiztosabb lábakon áll itt a paradicsomi adóországban.
Offshore cégeknek olyan vállalatok tekinthetők, amelyek abban az országban, ahol bejegyezték őket, semmilyen gazdasági-üzleti tevékenységet nem folytatnak, csupán más országokban keletkezett bevételeiket irányítják oda adókikerülés céljából. Nálunk ezt a megoldást már régen tovább fejlesztették, itt a cégek egy része nemhogy nem folytat-folytatott valódi gazdasági-üzleti tevékenységet, hanem a lopott bevételeit is az államtól pumpálta ki egyebek közt nem létező termékek és szolgálatások utáni adó visszaigénylésekkel. Vagy egyenesen maga az állam tukmálta rájuk a pénz a semmiért különféle támogatások formájában. A legkacagtatóbbak közé tartoztak például azok a vállalkozások, melyek komoly milliárdokat vettek föl megváltozott munkaképességű, sérült, rokkant emberek foglalkoztatására, teljesen értelmetlen látszattevékenységre. Például gombválogatásra, amit a következő napon újra összekevertek. S a támogatási összegből gyakorta csak töredéket vagy annyit sem juttatva a rászorulóknak. Így minimális vagy semmilyen befektetéssel megvolt a hatalmas hasznon, extraprofit. Most, a válság miatt különösen fontos, hogy miközben a még dolgozó, munkahellyel bíró többség tisztességesen eleget tesz adófizetési kötelezettségüknek, egyes cégek és magánszemélyek óriási összegeket vontak és vonnak ki az adózás, közteherviselés alól.
S hogy kinek paradicsomiak akkor itt a viszonyok, hát nem a kisembereknek, hétköznapi adózóknak, akiket öt forint hiányért is máglyahalálra ítél a hatóság, hanem a nagyobb tételben játszó magánzók, cégek, vállalkozások. Napi gyakorlat a százmilliós, milliárdos adó- és járulékhátralékot felhalmozó vállalkozások adásvétele, eltüntetése, kiürítése. Minden következmény nélkül. Az elmúlt két évtizedben több ezer milliárdos haszon vándorolt a csalók és ügyeskedők zsebébe, marad villákra, drága ingatlanokra és autókra, repülőkre, jachtokra és utazgatásokra – csak épp adóra nem maradt. Itt volt és itt van a meg nem fizetett tetemes adók paradicsoma. Sokan szedik apró gyümölcseit, de az igazi termését csak kevesen szüretelik.