Krízislehalászás: a csodálatos kenyérszaporítás
Az eredeti jobb volt. Jézus a kánai menyegzőn – az ünneplő sokadalom nem csekély örömére – borrá változtatta vizet. Nagyobb lélegzetű humanitárius művelete volt, mikor a pusztába utána tóduló népet etette meg az öt kenyérből és két halból álló minimálmenüvel. A kormánynak láthatóan kevéssé megy tisztán a csodás kenyérszaporítás. Illetve ebben a nehéz és válságteli időszakban úgy megy, ha más bukszájával osztja a kegyet. Ha más pénztárcájából igyekszik enyhíteni az elesettek szükségén. Az alapelv jó: segítsünk a rászorulókon. Csakhogy egyrészt erre szolgál az adófizetői pénzekből, s mindenféle más egyéb közbevételekből gazdálkodó állami bürokratikus-szociális rendszer, másfelől pedig ennek kiegészítésére, az emberek, magánszemélyek és vállalkozások önkéntes adományait jótékony célokra felhasználó civil karitatív szervezetek. Ezek összehozni egy harmadik, teljesen ellentmondásos kompozícióba, meglehetősen visszatetsző, az eredeti célokkal ellentétes kezdeményezés.
A gond az, hogy a kormány által fölállított kissé önfényező ízű megmozdulás, a központi krízisalap eddigi több mint öt milliárd forintos befizetésének nagyobbik, hárommilliárdos része nem egészen önkéntes magánbefizetőktől származik. Négy áramszolgáltatónak a Magyar Energia Hivatal márciusi határozata értelmében, több mint öt milliárd forintot kellett volna visszajuttatnia a fogyasztóknak túlszámlázás miatt, tekintettel arra, hogy az évi egyetemes szolgáltatási árrés összegét a jogszabályi összegtől magasabban állapították meg. E szerint a többletbevétel 60 százalékát a lakossági folyószámlán vagy áramszámlán kellett volna az áramszolgáltatóknak jóváírni, 40 százalékot pedig a rászoruló lakossági villamosenergia-fogyasztókat támogató alapítvány számlájára kellett volna befizetni. Utóbbi is necces kicsit, ám végül is ami lett belőle, az tényleg alkalmas a fogyasztók megkárosítására és a biztosíték kivágására.
A Magyar Energia Hivatal tehát tavasszal még olyan jogerőssé vált határozatot hozott, mely szerint a túlszámlázás miatt a fogyasztók számláján jóváírják a jogszabályellenesen felszámított áramdíjat, ezzel szemben a fogyasztók pénze most a Magyar Államkincstárnál kezelt „kríziskasszába” került. Nem arról az esetenként pár száz forintos visszatérítésről van szó, mely kevés kivétellel azért senkinek sem fog hiányozni olyan nagyon. És nem is arról, hogy ne segítenénk szívesen a rászorulókon. Hanem az alapvető tisztességről, a jogról, a törvények betartásáról és az emberi önrendelkezés tiszteletben tartásáról. A fogyasztói szerződés ugyanis a fogyasztó és az áramszolgáltató között áll fenn, nem pedig az állammal. Ha túlszámlázás történik, akkor a pénzt az érintett fogyasztóknak kell visszafizetni. Ez az összeg az egyes fogyasztók tulajdona, mellyel szabadon rendelkezik, s dönti el, hogy mikor és mire fordítja ezt az összeget.
Esetünk semmiben sem különbözik attól, mint mikor az ember bemegy a boltba és vásárol két zsömlét, majd a fizetést követően utána szól az eladó, hogy véletlenül többet fizettettek vele a pékárukért, mint az tisztességes lett volna. Ámde neki ezt az összeget nem térítik ám vissza, hanem majd minden tizedik betérő rászorulónak adnak egy-egy zsömlét az ilymódon náluk maradó pénzből. Ez nem demokratikus és nem jogállami magatartás. Szimpla, olcsó és képmutató politikai jótékonykodás. Ilyet leginkább a tőlünk sok ezer kilométerre fekvő bozótállamokban szokás csinálni. Hadd tegyek én a saját pénzemmel azt, amit akarok. Ne gyámkodjanak felettem és ne nyúlkáljanak jogtalanul a zsebembe, még akár a legjobb szándékokkal sem.