Hess madár!
Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón s elrepült -
Tollászkodni, már mint varju,
Egy jegenyefára ült.
Akinek azt mondja: kár!
Nagy baj éri és nagy kár:
Hess, madár!
Elkergettük a Vörös Rébéket, nem ültek tort hazai és import hívei a félkegyelmű náci fölött Budapesten. A Rudolf Hess akció, jelentem alázattal, lezárva. Mert azt már csak mégse tűrhettük, nálunk menjen a masírozás meg az üvöltözés, ha egyszer a miniszterelnök és a köztársaság elnöke is fölnyihorlott ennek haladéktalan betiltása érdekében. Páran még hadakoztak (jogvédők!!?), hogy nem lehet előre a csúnyaságot betiltani, még mielőtt tudnánk, hogy csúnyaságot fognak ottan beszélni, illetve csúnyaságok fognak ottan történni. Mikor mindenki tudja, nem a legújabb puding receptek cseréje vagy a legújabb Burda szabásminták megtárgyalása folyik egy ilyen neonáci tömeggyűlésen. Hát igen, a szólásszabadság meg a gyülekezési jog szabadsága köt gúzsba minket. Az a sok szabadság, ugye! Az mindennek az oka. Már a nemzet nagy orvosa, Mikola doktor is megmondta, hogy a szinglihordák meg a parttalan szabadságvágy az oka mindennek.
Csakhogy a náci, fasiszta jelszavak, meg az ebbéli gondolkodás, viselkedés, szervezkedés, nem a szólásszabadság meg a gyülekezési jog alköreibe soroltatna kellő indokkal, hanem magasabb szinten az alkotmány által is kimondott egyértelműen emberellenes dolgok tiltásához. S túlontúl is nagy felelősséget rakunk azzal rendőrség amúgy sem magabiztos vállaira, ha az ilyesféle emberellenes összejövetelek betiltásához szükséges kifogások jogszerűség talaján megálló hivatkozásainak kiókumulálását rábízzuk. Nem beszélve a hasonló, de megtartott összejövetelek gardírozásáról. Pár éve itt sandán kóstolgatják a jogállamot, meddig lehet elmenni, mennyire lehet szétverni a kereteit. Kicsit azért láthatóan meg is roggyant mára. És bizony hibáznak is az állam intézményei: a rendőrség, ügyészség, bíróság. De az ő hibájuk eltörpül, a politikusi vétkek mellett. A meg nem született korrekt szabályozások, a korrupció és a viselkedés kétszínűségei visszaütnek.
Mert most feszíthetjük ugyan a mellünket, hogy az import ármányt leküzdöttük, a Hess-balhé elmaradt. De mi a helyzet a hazai kútfőből, saját erővel nap mint nap előállított szabad masírozásokkal, a hétköznapi fasizmussal és a háztáji neonácikkal. Egy ütközetet megnyertünk, soványka öröm, de a háborút még nem. Addig nem is lehet, amíg – miként Virág elvtárs oly szépen mondotta – a gyökerénél nem ragadjuk meg a problémát. Erre az átfogó társadalmi, politikai, szociális és gazdasági programra egylőre nincs túl sok jelentkező.
Vörös Rébék általment a
Keskeny pallón: most repül;
Egy varjúból a másikba
Száll a lelke, vég ne’kül;
S kinek ő azt mondja: kár
Nagy baj éri és nagy kár!
Hess, madár!
Arany János:Vörös Rébék