Tényleg nem a papír számít?
Hosszú nap volt, fárasztó, zsibbasztó, monitor előtt ücsörgős. Kis kikapcsolódás a konyhában: muffint sütök. Meg azért is, mert párom délelőtt már sütött egy adagot, és mert nálunk a konyhában én vagyok a császár, így hát az nem járja, hogy ne próbáljam ki magam ebben a műfajban is.
Keverem-kavarom, kész a tészta. A sütőpapír-kosárka viszont kevés. Sebaj: az egyik fele papírban sül majd, a másik meg kivajazva-lisztezve. Baltazár nem alkuszik.
Sutty, be a sütőbe. Húsz perc, addig kis munka újra, aztán sütőajtó kinyit, és hoppá:
A tanulság?
Újabb bizonyíték arra, amit már régóta mondogatok a páromnak: vannak dolgok, amiken a papír igenis ront.
2009. 10. 7., 22:49
én mindig akkor sütöm rakásra a muffint, amikor “horror” van az életem valamely területén… olyankor három adagot is megcsinálok. aztán szomszédolhatok vele, mert a kutya már a második adagra is sértődötten néz…
2009. 11. 18., 17:03
Úgy gondolom, hogy vannak olyan szakmák, ahol igenis kell a papír, és a tudás. Viszont olyan szakmák is vannak, ahol kimondottan hátrány, ha valakinek van egy papírja. Sok esetben amikor az illető csak megérzésből csinál valamit, jobb lesz a végeredmény, mint aki tudományosan közelíti meg a dolgokat.
2009. 11. 24., 22:35
lora: Horror akad bőven, nem is sütöttem azóta…
Zsófia: egyetértünk, ha szakmáról van szó, akkor feltétlenül. Ha mondjuk párkapcsolatról, akkor nemtom, melyik süti a házasság