Mint minden egykori egálos, én is szeretem magamat lázadónak, különcnek, alternatívnak látni a fejemben. Aztán minden egyes ruhavásárlós dömping után be kell, vagyis kellene vallanom magamnak, szépen belesüllyedtem én is a trend süllyesztőjébe. A hajdani, én sose veszek fel szoknyát pláne nem rózsaszínt már a múlté, és szemrebbenés nélkül raboltam rá tegnap is egy többezres pink telefontokra. Nem vagyok egy divatguru, én a ‘mi áll jól?’-ban hiszek, de rám is hatással vannak a kirakatok. Le se tagadhatom a nemem csodás képességeit.

A praktikus egyáltalán nem jelzője az öltözködésemnek. Hideg van? Kit érdekel! Felfázás? Ugyan már. Gondolkodás nélkül adok egy pofont a petefészkemnek a legújabb miniszoknyámmal. Még jó, hogy a mai módi ducibarát. Aztán amikor szanaszét ázott a legújabb balerina topánkám, és a jól kinézős életérzést átváltja a cseppet sem komfortos valóság, elgondolkodom. Beleessek a legmélyebb gödörbe? Megtegyem amit megkövetel a helyzet? Vállaljam a többi exegálos, agyban még mindig ítélkező barátom szúró pillantásait? Bevállalja? Igen, vagy nem!

Nem! De erős a kísértés a mai slágerruhadarabra. Pár éve a Gumicsizmát csak akkor nem tartottuk cikinek, ha a vicclapot nézegettük a neten. Most pedig minden létező formában, méretben, színben, szakban, ízben kapható. Egy esős napon a tinilányok 80%-a ilyenben pózol, és szánakozva néz ránk, már nem tini exegálos arcokra, a szétázott topánkánkban. A gumicsizma megvéd az esőtő. A gumicsizma nem csúszik. A gumicsizma megy szoknyához, nadrágoz, harisnyához, nagykabáthoz. A gumicsizma illik a táskádhoz. A gumicsizma lehet bélelt, lehet sima egyszerű. A gumicsizmát megveheted a kínaiban, de a legnagyobb divatáruházaknál is hozzájuthatsz, a különbség csak olyan 80 ezer forint.

Akkor miért is nem? A belső monológjaim mindig megállítanak. Mint pl.: - Ne tedd ezt Zsuzsi. Nem vagy már 15 éves.

Aztán a másik hang:

- Nyugodtan megveheted, nem kerül sokba, és szükséged van rá.

- Dehogy van, meg egyébként is. Milyen színt vennél? A rózsaszín nem megy a kedvenc piros táskádhoz. A piros nem megy a rózsaszín tunikádhoz.

Kifogás kifogás hátán. Egyelőre biztos nem kerül a 200 pár többi cipőhalmom tetejére. Ám a praktikusságát, és a különleges darabok gyönyörűségét kár tagadni. Na jó, felesleges az álca. A sok pötyögés után valószínű holnap beszerzek egyet. Lehet, hogy a szekrényben végzi, mint a Dzsekós kalapom, de elmondhatom: nekem is van.

Címke: divat, exegál, nők   Komment:

A bejegyzés 2011. 04. 9., 11:17-kor készült, és a Nincs kategorizálva -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.