Hisztimentes hiszti
Tudod, van az amikor minden klappol. Klassz a ruhád, jó a sminket, jó a hajad, jó a kedved. Aztán van az, amikor mindenki a barátod. És van az, amikor kiröhögnek az orrod előtt. És van az, amikor annyit ittál, hogy nem tudsz ezen túllépni.
Nem a sztori az érdekes, nem is a kísérő események, hanem a tény: vicces lány vagyok. A fiúk általánosban azokhoz a lányokhoz vonzódnak, akik fociznak, meg tökösek, meg piszkosak. Mindegy, hogy te a rózsaszín tütüdhöz milyen zoknit veszel, vagy hogy hány pillangós csat van a hajadon, csak az számít, hogy egy legyél közülük. Jó, kivételt képeznek a sütit vivő lányok. De ők lekenyerezik a másik nemet. Belőlük lesznek a diplomatafeleségek.
Ebből a remek eszmefuttatásból kiindulva gondolhatnánk, a pasik sosem változnak. Lehet, hogy 30 évesen nem a piszok lesz a legvonzóbb női tulajdonság, de gondolhatnánk a tökösség, természetesen átvitt értelemben megmaradhat. Lótúrót.
Kedves hölgyeim! Amennyiben valaha… bármikor is túl harsányak vagyunk egy társaságban ugye, mert hát előfordulhat, akkor hunyászkodjunk meg csak azért, hogy a tütünkhöz passzoló zokni mellett a szövegünk is átlagos legyen? Az átlagos klassz. A fapunciknak. Meg a puhapö*öknek. De nem neked. Nem arról van szó, hogy ezzel egyenlítsd ki bármiféle testi hibádat. De ne nyomd el a francos kitöréseid, mert akkor te is olyan leszel, mint mindenki más. Ha egy srác csak azért röhög ki mert valakinek a kollégája vagy, tudjuk, hogy más az indok. De az a srác, aki ott röhög, bármikor becsókolna, ha lenne annyi mersze. De nincs, mert egy puhapö*. Bárkinek a bárkije is. És mikkel nem akarunk találkozni? Kókadt alakokkal. Miért nem? Mert mint a bowlingban, az életben is: Egynek mindig állni kell!