Szemét dolog
Figyelem, figyelem asszonyok! Megérkezett a tollfelvásárló. Dunnákat, párnákat, kacsatollat, libatollatt, használ, és hagyatéktollahat. Bárkinek bármilyen toll van eladó, tessenek szólni, vagy kézzel inteni, és itt helyben a kocsinál átvételre kerül a sor.
Ez a kedvenc szignálom, ami tavasztól őszig minden héten beharsogja az utcánkat. Valaki mesélte, hogy egyszer kivittek nekik egy marék használt golyóstollat. Így nem vicces, de úgy biztos az volt. Ez, meg a családi frost, meg a gázpalackos, meg a krumplis mellett mástól is hangos ilyenkor a terep. LOMTALANÍTÁÁÁÁÁS!
Jupe. Újabb program amikor piszkos lehet az ember, és újabb alkalom arra, hogy életreszólókapcsolatokat tépjünk szét. Régi barátságot a gyerekkori miki egeres trikómmal, vagy örök szerelmet a világ legszebb, legkényelmetlenebb cipőjével. Persze a tervek szerint minden lomot kidobunk, meg minden felesleges holmitól megválunk, aztán jön a tavaszi fáradtság meló után, pár használt gönc a zsákba, meg pár végleg széttört szék a kapu elé. Aztán indul a buli.
Kaszttól, nemi, faji hovatartozástól függetlenül beindul a lom-turizmus. Mert hát ami neked nem kell, lehet másnak pont jó lesz. Csak ahogy én a turiban nem szaggatok pici fecnikre egy felsőt, ami a bokámra sem elég, úgy normális esetben elvárom, hogy mások se verjék szét a használt porszívót a kapu előtt. És amikor az ember lányának az udvarlója hajnal egyig kétszer rak rendet más után, és megenged magának egy velős miafa*zvant, akkor elgondolkodom, vajon jó bolygón vagyok-e.
Túléltük, lement, elvitték. A szemetünk 90%-a megmaradt, de legalább volt egy idegeskedős éjszakánk. Megérte.
Aztán, ha már lomtalanítás, ideje magunkból is kidobálni pár dolgot. Rossz gondolatok, béna beidegződések, helyesírási hibák, félelem attól, hogy húsvétkor majd lenyomizzák a hangomat a rádió hallgatók ( hopp hopp rejtett célzás hopp hopp ). Aztán eljön a nagy nap, hazaérsz a melóból, előveszed a képzeletbeli kék zsákodat, és … és jön a tavaszi fáradtság. Sikerül kiválogatnod pár szelet kenyeret, meg néhány : “jahj de hülyén nézek ma ki”-t, és részedről a munka elvégezve. Kiteszed a kapu elé, és várod, hogy elvigyék. Megérte a nagy rákészülés? Tudtuk az elején, hogy úgyis marad minden. Akkor mi ez a tavaszi megújulás duma? Köszönöm szépen, az én tavaszom maradt rossz dolgostúl, jó dolgostúl, de kérem a lelki lomtalanítást irányító bácsikat és néniket, hogy jövőre piros zsákot hozzanak, amivel másokból tudom kiszedni a nekem nem tetszőt. Az jobban menne.