Énblog
Éljen május elseje! Éljen a munka ünnepe! Éljen a nyárelő, hiszen a facebook is megríta, hogy azért szeretjük a májust, mert summertime. Monjuk ezzel ma vitatkoznék, az elalvás előtt eltervezett ünnepi öltözetem merőben módosult a békás idő miatt.
Épp a kedvenc, vasárnap ebéd utáni sziesztámat töltöttem. Felvettem a fülest, hogy írjak valami klassz dolgot neked. Dübörgött egy kis Bruno Mars a fülembe, ami tudom, szánalmas, tudom, fujj béna Zsuzsi, de a fütyürészős dallamok mellett, rápillantottam a férfiállatomra.
Fekszik a tökéletesen lányos ágyamon, a bordó falú szobámban, a narancssárga falvédőmre biggyesztett fejjel, a hozzá nem illő, de felháborítóan zsuzsis rózsaszín plüss párnámmal. Über szexuál kék kockásnadrágban, és csíkos pulcsiban. Imitt amott kificcen a férfias pocakja, az álla kicsit meggödrösödik, és a kezét sem teszi a szája elé, ha ásít. Tökéletesen itthon van, az én szobámban. Aztán egy fura érzés kerített hatalmába. Végignéztem magamon, kócosan, kinyúlt trikóban, pizsamanadrágban, sminknélkül. És tökéletesen itthon vagyok. Vele. Most nem számít a Prada, meg a legszebb legkényelmetlenebb cipőm. Ő beleolvadt a lányos szobámba, én beleolvadtam a mi-be.
Közben már CSönded vagyok a fülemben, és azon morfondírozok, hogy képes mereven bámulni fél órája egy űrhajós sorozatot, AXN scifi a barátunk. Pasik…
Nincs tanulság. Punnyadás van a lányos szobámban, a fiús pasimmal, és az asszonyos: Már megitn az ágyban cigizel?-lel.